Miért is dohányzom???? Ma már csak megszokásból, és azért mert még nem akartam igazán lemondani a füstölgésről.
Íme a történet, és a dohányzás abbahagyásának minden problémája, szép és árnyoldalai. Ha Te is leszokóban vagy, lehet, hogy segít majd átvészelni a nehéz napokat.
Kb. 13 éves lehettem amikor az első szál cigarettát elszívtam a barátaimmal egy fasorban. Mindennap elmentünk egy közeli helyre játszani. Volt ott egy kis tó, rét, és sok-sok fa. A lapos, így hívták a helyiek, ma már nem létezik, beépítették mindenféle házakkal és egy közért is van a helyén. A hetvenes évek elején ez egy igazi paradicsom volt, el lehetett bújni a kíváncsi szemek elől. A szüleink tudták, hogy ott vagyunk, gyerekkorukban ők is szerették ezt a helyet, ők is itt játszottak. Vittünk plédet és azon játszottunk, kártyáztunk, babáztunk, de építettünk egy remek kunyhót is magunknak. Egyszer az egyik barátom, már nem is tudom ki volt az értelmi szerző kitalálta, hogy másnap mindenki hozzon egy szál cigarettát és azt közösen elszívjuk. Aki nem hoz, az gyáva és nem nagy lány, mert egy igazi vagány csajszi ezt megmeri tenni. Nem volt nagy dolog apám cigijéből ellopni egy szálat. Munkás szívott, ez olyan füstszűrő nélküli, igazi mezítlábas cigaretta volt. Olyan ami jó mellbe vágja az ember lányát, majdnem félig el is szívtam, de a köhögés miatt abba kellett hagyni. A fiúk azt mondták gyenge vagyok, és nem is vagyok még igazi nagy lány, mert egy nyavalyás cigit sem tudok leslukkolni. Ez nagyon bántott, mert szerettem volna már nagy lánynak tűnni, de csak nem sikerült. Alacsony növésű voltam és a koromhoz képest még fejletlen, pedig de szerettem volna olyan lenni, mint az osztálytársaim. A lányok az osztályból már mind menstruáltak és persze mind melltartót hordott. Nekem sem a menstruációm nem volt még akkor, meg melltartóra sem volt még szükségem. Olyan kislány voltam akit még a fiúk úgy nem vettek észre, de ettől függetlenül sok fiú barátom volt, de velük csak játszottam. Bevettek a csapatba focizni, de randizni velem ez nem jutott eszükbe. Aztán anig tartott a nyári szünet szinte mindennap elszívtunk egy szál cigit, de hál Istennek a nyárnak hamar vége lett és ezzel a cigizés is abba maradt. Rengeteg volt a tanulni való, hisz már nyolcadikos voltam. Szépen eltelt ez a tanév, és az elmúlt nyári élmény nem ismétlődött meg. Nem volt időm játszani, meg lett egy nyári munkám. Vizet hordtam a mezőn a dolgozóknak. Egész napom le volt foglalva, estére már olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem még játszani menni, inkább otthon olvastam. Egy év múlva már középiskolás voltam és kollégista. A tanév elején még el voltam foglalva a tanulással, mindenképp osztály első akartam lenni. Tudtam, ha igyekszem akkor az is leszek. A mint lenni szokott szépen eljött a tavasz. A kollégiumnak nagyon szép kertje volt, sok virágágyással és sok fával és padokkal. Ezek a padok nagy része el volt dugva, olyan remek búvóhely volt, ahol jól lehetett tanulni és még mást is csinálni. Már minden lánynak volt barátja, csak nekem nem. A csókolózásról meg ne is beszéljünk, azt sem tudtam, hogy hogyan kell, ekkor már 16 múltam. Teljesen el voltam keseredve, az osztály egyik legjobb tanulója vagyok és még mindig nem tetszem a fiúknak. Legfeljebb csak azért szólnak hozzám, akkor ezt hittem, hogy a leckét megkérdezzék. Egy árva randi, annyival sem büszkélkedhettem. Egy délután szilencium pár kollégista lánnyal elmentem moziba. Mozi után az egyik lánynál volt cigi és rágyújtott. Kérdezte a többieket kérnek-e, köztük engem is. Kértem, egyszerűen vagány akartam lenni, megmutatni, hogy nem csak a könyveket bújom, hanem én egy igazi menő csaj vagyok. Egy pár hónap múlva már nekem is volt cigarettám, mert én egy felnőtt nőnek akartam látszani, aki semmiképp nem lehettem. Tudtam ezt, de akkor azt hittem, hogyha cigarettázom majd annak fogok látszani. Mire az érettségire készültem profi dohányos lett belőlem. A fiúk ettől nem tolongtak az ajtómon, de ekkor ez már nem érdekelt. Azt mondtam, én szeretek dohányozni, meg ez olyan jó érzéssel tölt el, megnyugszom tőle, meg kell a reggeli kávéhoz, aztán kellett a stresszes munkámhoz, a sok éjszakai ügyelethez, meg jobban telik az idő, meg társaságban mindenki rágyújt, ha iszom egy kis alkoholt akkor ez is kell hozzá, mert ez olyan finom. Kábésaccra már 36 éve dohányzom kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A legutóbb egy évig tiszta voltam, hogy miért írom így, mert ez az igazság. A dohány az drog is! Jó a drogot azt büntetik, a dohányzást azt nem, legalábbis börtön nem jár érte. Legfeljebb már mindenhonnan kitiltják őket, lassan nem lehet majd csak úgy mindenhol kapni, de attól még jó adó forrás az államnak. Amúgy is az igazi nagy bagós az előkeríti magának még a föld alól is. Mondtam, hogy többször nem szívtam, először egy félévre pakoltam le, akkor tapaszt használtam. Egy olyan nikotinos fajtát amit, ha felragaszt az ember nem jó cigizni mellette. Két csomaggal vettem ebből a tapaszból, de csak az egyiket használtam el a másikra már nem volt szükség. Azt mondtam, hogy nem igaz, hogy ilyen mankóra van szükségem és nincs akaraterőm. Volt egy félévig tartott. Legutóbb egy nap reggel úgy döntöttem, hogy nem megyek le a boltba cigiért, meg lehet inni ezt a kávét anélkül is. Megittam a kávét és mivel csak cigi kellett volna a boltból, azért sem mentem venni, este meg már úgy voltam vele, ha egész nap el voltam nélküle, akkor este sem kell már. Szép lassan egy év tellett el és én csak azért sem vettem cigarettát. Egy év után minden átmenet nélkül, minden indok nélkül elkezdtem kívánni dohányozni. Ez az érzés akkora erővel tört rám, hogy nem tudtam parancsolni magamnak. Három hónapig harcoltam az érzéssel, majd megadtam magam és vettem egy dobozzal. Soha nem fogom elfelejteni azt a lelkiismeret furdalást amit éreztem és ugyan akkor azt az örömöt amint elszívtam az első szál cigarettát a dobozból. Az elégedettséget amit éreztem, hogy végre megkaptam amire vágytam. Ennek már egy éve, most ott tartok, hogy lefogom tenni és remélem most már végleg sikerülni fog. Erről szeretnék írni, hogy mit érzek majd ezekben a napokban. A nikotin utáni sóvárgást, hogy győzöm le. Ma még van 4 szál cigarettám azt elszívom és ha elfogy nincs több, aki akar az tartson velem!
Cigizni ciki!!!!
2013 február 15. | Szerző: kpf
Íme a történet, és a dohányzás abbahagyásának minden problémája, szép és árnyoldalai. Ha Te is leszokóban vagy, lehet, hogy segít majd átvészelni a nehéz napokat.
Kb. 13 éves lehettem amikor az első szál cigarettát elszívtam a barátaimmal egy fasorban. Mindennap elmentünk egy közeli helyre játszani. Volt ott egy kis tó, rét, és sok-sok fa. A lapos, így hívták a helyiek, ma már nem létezik, beépítették mindenféle házakkal és egy közért is van a helyén. A hetvenes évek elején ez egy igazi paradicsom volt, el lehetett bújni a kíváncsi szemek elől. A szüleink tudták, hogy ott vagyunk, gyerekkorukban ők is szerették ezt a helyet, ők is itt játszottak. Vittünk plédet és azon játszottunk, kártyáztunk, babáztunk, de építettünk egy remek kunyhót is magunknak. Egyszer az egyik barátom, már nem is tudom ki volt az értelmi szerző kitalálta, hogy másnap mindenki hozzon egy szál cigarettát és azt közösen elszívjuk. Aki nem hoz, az gyáva és nem nagy lány, mert egy igazi vagány csajszi ezt megmeri tenni. Nem volt nagy dolog apám cigijéből ellopni egy szálat. Munkás szívott, ez olyan füstszűrő nélküli, igazi mezítlábas cigaretta volt. Olyan ami jó mellbe vágja az ember lányát, majdnem félig el is szívtam, de a köhögés miatt abba kellett hagyni. A fiúk azt mondták gyenge vagyok, és nem is vagyok még igazi nagy lány, mert egy nyavalyás cigit sem tudok leslukkolni. Ez nagyon bántott, mert szerettem volna már nagy lánynak tűnni, de csak nem sikerült. Alacsony növésű voltam és a koromhoz képest még fejletlen, pedig de szerettem volna olyan lenni, mint az osztálytársaim. A lányok az osztályból már mind menstruáltak és persze mind melltartót hordott. Nekem sem a menstruációm nem volt még akkor, meg melltartóra sem volt még szükségem. Olyan kislány voltam akit még a fiúk úgy nem vettek észre, de ettől függetlenül sok fiú barátom volt, de velük csak játszottam. Bevettek a csapatba focizni, de randizni velem ez nem jutott eszükbe. Aztán anig tartott a nyári szünet szinte mindennap elszívtunk egy szál cigit, de hál Istennek a nyárnak hamar vége lett és ezzel a cigizés is abba maradt. Rengeteg volt a tanulni való, hisz már nyolcadikos voltam. Szépen eltelt ez a tanév, és az elmúlt nyári élmény nem ismétlődött meg. Nem volt időm játszani, meg lett egy nyári munkám. Vizet hordtam a mezőn a dolgozóknak. Egész napom le volt foglalva, estére már olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem még játszani menni, inkább otthon olvastam. Egy év múlva már középiskolás voltam és kollégista. A tanév elején még el voltam foglalva a tanulással, mindenképp osztály első akartam lenni. Tudtam, ha igyekszem akkor az is leszek. A mint lenni szokott szépen eljött a tavasz. A kollégiumnak nagyon szép kertje volt, sok virágágyással és sok fával és padokkal. Ezek a padok nagy része el volt dugva, olyan remek búvóhely volt, ahol jól lehetett tanulni és még mást is csinálni. Már minden lánynak volt barátja, csak nekem nem. A csókolózásról meg ne is beszéljünk, azt sem tudtam, hogy hogyan kell, ekkor már 16 múltam. Teljesen el voltam keseredve, az osztály egyik legjobb tanulója vagyok és még mindig nem tetszem a fiúknak. Legfeljebb csak azért szólnak hozzám, akkor ezt hittem, hogy a leckét megkérdezzék. Egy árva randi, annyival sem büszkélkedhettem. Egy délután szilencium pár kollégista lánnyal elmentem moziba. Mozi után az egyik lánynál volt cigi és rágyújtott. Kérdezte a többieket kérnek-e, köztük engem is. Kértem, egyszerűen vagány akartam lenni, megmutatni, hogy nem csak a könyveket bújom, hanem én egy igazi menő csaj vagyok. Egy pár hónap múlva már nekem is volt cigarettám, mert én egy felnőtt nőnek akartam látszani, aki semmiképp nem lehettem. Tudtam ezt, de akkor azt hittem, hogyha cigarettázom majd annak fogok látszani. Mire az érettségire készültem profi dohányos lett belőlem. A fiúk ettől nem tolongtak az ajtómon, de ekkor ez már nem érdekelt. Azt mondtam, én szeretek dohányozni, meg ez olyan jó érzéssel tölt el, megnyugszom tőle, meg kell a reggeli kávéhoz, aztán kellett a stresszes munkámhoz, a sok éjszakai ügyelethez, meg jobban telik az idő, meg társaságban mindenki rágyújt, ha iszom egy kis alkoholt akkor ez is kell hozzá, mert ez olyan finom. Kábésaccra már 36 éve dohányzom kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A legutóbb egy évig tiszta voltam, hogy miért írom így, mert ez az igazság. A dohány az drog is! Jó a drogot azt büntetik, a dohányzást azt nem, legalábbis börtön nem jár érte. Legfeljebb már mindenhonnan kitiltják őket, lassan nem lehet majd csak úgy mindenhol kapni, de attól még jó adó forrás az államnak. Amúgy is az igazi nagy bagós az előkeríti magának még a föld alól is. Mondtam, hogy többször nem szívtam, először egy félévre pakoltam le, akkor tapaszt használtam. Egy olyan nikotinos fajtát amit, ha felragaszt az ember nem jó cigizni mellette. Két csomaggal vettem ebből a tapaszból, de csak az egyiket használtam el a másikra már nem volt szükség. Azt mondtam, hogy nem igaz, hogy ilyen mankóra van szükségem és nincs akaraterőm. Volt egy félévig tartott. Legutóbb egy nap reggel úgy döntöttem, hogy nem megyek le a boltba cigiért, meg lehet inni ezt a kávét anélkül is. Megittam a kávét és mivel csak cigi kellett volna a boltból, azért sem mentem venni, este meg már úgy voltam vele, ha egész nap el voltam nélküle, akkor este sem kell már. Szép lassan egy év tellett el és én csak azért sem vettem cigarettát. Egy év után minden átmenet nélkül, minden indok nélkül elkezdtem kívánni dohányozni. Ez az érzés akkora erővel tört rám, hogy nem tudtam parancsolni magamnak. Három hónapig harcoltam az érzéssel, majd megadtam magam és vettem egy dobozzal. Soha nem fogom elfelejteni azt a lelkiismeret furdalást amit éreztem és ugyan akkor azt az örömöt amint elszívtam az első szál cigarettát a dobozból. Az elégedettséget amit éreztem, hogy végre megkaptam amire vágytam. Ennek már egy éve, most ott tartok, hogy lefogom tenni és remélem most már végleg sikerülni fog. Erről szeretnék írni, hogy mit érzek majd ezekben a napokban. A nikotin utáni sóvárgást, hogy győzöm le. Ma még van 4 szál cigarettám azt elszívom és ha elfogy nincs több, aki akar az tartson velem!
Oldal ajánlása emailben
X