Cigizni ciki!!!!
2013 február 15. | Szerző: kpf
Miért is dohányzom???? Ma már csak megszokásból, és azért mert még nem akartam igazán lemondani a füstölgésről.
Íme a történet, és a dohányzás abbahagyásának minden problémája, szép és árnyoldalai. Ha Te is leszokóban vagy, lehet, hogy segít majd átvészelni a nehéz napokat.
Kb. 13 éves lehettem amikor az első szál cigarettát elszívtam a barátaimmal egy fasorban. Mindennap elmentünk egy közeli helyre játszani. Volt ott egy kis tó, rét, és sok-sok fa. A lapos, így hívták a helyiek, ma már nem létezik, beépítették mindenféle házakkal és egy közért is van a helyén. A hetvenes évek elején ez egy igazi paradicsom volt, el lehetett bújni a kíváncsi szemek elől. A szüleink tudták, hogy ott vagyunk, gyerekkorukban ők is szerették ezt a helyet, ők is itt játszottak. Vittünk plédet és azon játszottunk, kártyáztunk, babáztunk, de építettünk egy remek kunyhót is magunknak. Egyszer az egyik barátom, már nem is tudom ki volt az értelmi szerző kitalálta, hogy másnap mindenki hozzon egy szál cigarettát és azt közösen elszívjuk. Aki nem hoz, az gyáva és nem nagy lány, mert egy igazi vagány csajszi ezt megmeri tenni. Nem volt nagy dolog apám cigijéből ellopni egy szálat. Munkás szívott, ez olyan füstszűrő nélküli, igazi mezítlábas cigaretta volt. Olyan ami jó mellbe vágja az ember lányát, majdnem félig el is szívtam, de a köhögés miatt abba kellett hagyni. A fiúk azt mondták gyenge vagyok, és nem is vagyok még igazi nagy lány, mert egy nyavalyás cigit sem tudok leslukkolni. Ez nagyon bántott, mert szerettem volna már nagy lánynak tűnni, de csak nem sikerült. Alacsony növésű voltam és a koromhoz képest még fejletlen, pedig de szerettem volna olyan lenni, mint az osztálytársaim. A lányok az osztályból már mind menstruáltak és persze mind melltartót hordott. Nekem sem a menstruációm nem volt még akkor, meg melltartóra sem volt még szükségem. Olyan kislány voltam akit még a fiúk úgy nem vettek észre, de ettől függetlenül sok fiú barátom volt, de velük csak játszottam. Bevettek a csapatba focizni, de randizni velem ez nem jutott eszükbe. Aztán anig tartott a nyári szünet szinte mindennap elszívtunk egy szál cigit, de hál Istennek a nyárnak hamar vége lett és ezzel a cigizés is abba maradt. Rengeteg volt a tanulni való, hisz már nyolcadikos voltam. Szépen eltelt ez a tanév, és az elmúlt nyári élmény nem ismétlődött meg. Nem volt időm játszani, meg lett egy nyári munkám. Vizet hordtam a mezőn a dolgozóknak. Egész napom le volt foglalva, estére már olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem még játszani menni, inkább otthon olvastam. Egy év múlva már középiskolás voltam és kollégista. A tanév elején még el voltam foglalva a tanulással, mindenképp osztály első akartam lenni. Tudtam, ha igyekszem akkor az is leszek. A mint lenni szokott szépen eljött a tavasz. A kollégiumnak nagyon szép kertje volt, sok virágágyással és sok fával és padokkal. Ezek a padok nagy része el volt dugva, olyan remek búvóhely volt, ahol jól lehetett tanulni és még mást is csinálni. Már minden lánynak volt barátja, csak nekem nem. A csókolózásról meg ne is beszéljünk, azt sem tudtam, hogy hogyan kell, ekkor már 16 múltam. Teljesen el voltam keseredve, az osztály egyik legjobb tanulója vagyok és még mindig nem tetszem a fiúknak. Legfeljebb csak azért szólnak hozzám, akkor ezt hittem, hogy a leckét megkérdezzék. Egy árva randi, annyival sem büszkélkedhettem. Egy délután szilencium pár kollégista lánnyal elmentem moziba. Mozi után az egyik lánynál volt cigi és rágyújtott. Kérdezte a többieket kérnek-e, köztük engem is. Kértem, egyszerűen vagány akartam lenni, megmutatni, hogy nem csak a könyveket bújom, hanem én egy igazi menő csaj vagyok. Egy pár hónap múlva már nekem is volt cigarettám, mert én egy felnőtt nőnek akartam látszani, aki semmiképp nem lehettem. Tudtam ezt, de akkor azt hittem, hogyha cigarettázom majd annak fogok látszani. Mire az érettségire készültem profi dohányos lett belőlem. A fiúk ettől nem tolongtak az ajtómon, de ekkor ez már nem érdekelt. Azt mondtam, én szeretek dohányozni, meg ez olyan jó érzéssel tölt el, megnyugszom tőle, meg kell a reggeli kávéhoz, aztán kellett a stresszes munkámhoz, a sok éjszakai ügyelethez, meg jobban telik az idő, meg társaságban mindenki rágyújt, ha iszom egy kis alkoholt akkor ez is kell hozzá, mert ez olyan finom. Kábésaccra már 36 éve dohányzom kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A legutóbb egy évig tiszta voltam, hogy miért írom így, mert ez az igazság. A dohány az drog is! Jó a drogot azt büntetik, a dohányzást azt nem, legalábbis börtön nem jár érte. Legfeljebb már mindenhonnan kitiltják őket, lassan nem lehet majd csak úgy mindenhol kapni, de attól még jó adó forrás az államnak. Amúgy is az igazi nagy bagós az előkeríti magának még a föld alól is. Mondtam, hogy többször nem szívtam, először egy félévre pakoltam le, akkor tapaszt használtam. Egy olyan nikotinos fajtát amit, ha felragaszt az ember nem jó cigizni mellette. Két csomaggal vettem ebből a tapaszból, de csak az egyiket használtam el a másikra már nem volt szükség. Azt mondtam, hogy nem igaz, hogy ilyen mankóra van szükségem és nincs akaraterőm. Volt egy félévig tartott. Legutóbb egy nap reggel úgy döntöttem, hogy nem megyek le a boltba cigiért, meg lehet inni ezt a kávét anélkül is. Megittam a kávét és mivel csak cigi kellett volna a boltból, azért sem mentem venni, este meg már úgy voltam vele, ha egész nap el voltam nélküle, akkor este sem kell már. Szép lassan egy év tellett el és én csak azért sem vettem cigarettát. Egy év után minden átmenet nélkül, minden indok nélkül elkezdtem kívánni dohányozni. Ez az érzés akkora erővel tört rám, hogy nem tudtam parancsolni magamnak. Három hónapig harcoltam az érzéssel, majd megadtam magam és vettem egy dobozzal. Soha nem fogom elfelejteni azt a lelkiismeret furdalást amit éreztem és ugyan akkor azt az örömöt amint elszívtam az első szál cigarettát a dobozból. Az elégedettséget amit éreztem, hogy végre megkaptam amire vágytam. Ennek már egy éve, most ott tartok, hogy lefogom tenni és remélem most már végleg sikerülni fog. Erről szeretnék írni, hogy mit érzek majd ezekben a napokban. A nikotin utáni sóvárgást, hogy győzöm le. Ma még van 4 szál cigarettám azt elszívom és ha elfogy nincs több, aki akar az tartson velem!
90 napos fogyókurás élmények
2009 március 5. | Szerző: kpf
Elég régen nem írtam egy sort sem a fogyókúrás szenvedésemről, ami ma már nem az. Tettem róla! Szóval az egész úgy kezdődött, hogy egy éjszakai ügyelet után nem aludni, hanem vásárolni mentem. Péntek reggel volt, mivel a hétvégén nem kellett bemennem dolgozni, úgy döntöttem ezt a programot kár lenne szombatra halasztani. Szombaton mindenhol tömeg nyomor van, mindenki ekkor ér rá.Péntek reggel, félhétkor ” üresek” a bevásárló központok. Nagyon jó volt ez az ötletem, így már fél nyolckor otthon lehettem. Nagyon fáradtan, álmosan, éhesen éreztem magam, egy szóval, totál magam alatt voltam. Teljesen kiment a fejemből az egész fogyókúra, a gyümölcsnap meg pláne nem volt eszemben. Amikor az evéssel végeztem, és már eléggé kellemesen éreztem magam, akkor jutott el a tudatomig, hogy nekem a mai napon csak gyümölcsöket szabad csócsálnom! Így jártam , gondoltam magamban. Azóta nem foglalkozom ezzel a szét választós diétával, hanem kalória szegényen étkezem, ez számomra nem olyan drasztikus. Valahogy ezt a módszert jobban szeretem. Apropó, hogy áll a mérleg?- 3 kg, egy hónap alatt, tehát borzalmasan. Többet vártam magamtól! Vasárnap telefonon hívott az öcsém, április 5-én családi ünnepséget szervez, akkor konfirmál a fia. Templomba megyünk, majd ünnepi ebéd, nagy családi beszélgetés stb… Ahogy sorolta ezeket, rettenetesen boldog voltam, na végre valami klassz dolog, és felveszem azt az elegáns kiskosztümöt amit kb 2 éve vettem. Abban pillanatban, mint akibe villám sujtott, jutott eszemben, hogy az a kosztüm, kb. combközépig jön most fel rám. Jelenleg az a helyzet, vagy belefogyok, vagy veszek egy másikat. Szóval folytatom az egészet, megpróbálok kemény lenni magamhoz, mert azt a kosztümöt mindig is szerettem.
Karácsonyi csoda
2009 március 5. | Szerző: kpf
Elkészítem az ünnepi vacsorát is, időben kész vagyok mindennel. A nagy készülődésben be-benézek a fiamra, alszik, de ébreszthető. Délután nagy nehezen sikerül megfürdetnem. Muszály, ezzel is mozgatom egy kicsit, és nem engedem elmerülni az önkivületben. Este amikor mindenhol már égnek a gyertyák, én is meggyujtom, vacsorát próbálok szegénybe tukmálni, s közben mesélek neki mi mindent sikerült ma elvégezni. – Ügyes vagy.- dicsér. Olvas nekem a bibliából, úgy mint régen tetted!-kért váratlanul. Máté evangéliumából jó lesz?- Igen, de a karácsonyit olvasd. Olvasok, s közben látom, hogy egy negyedóra múlva ismét alszik. Az olvasást befejezem, és úgy döntök, hogy én is alszom egy kicsit, hisz már 9 óra van. Hamar elalszom, álmodom. Álmomban csöngetnek, megyek ajtót nyítok, és egy 12 év körüli fiucska áll előttem. Ruházata szegényes, egy hatalmas férfi zakó van rajta, ami térdig ér szegénynek. Lábán tornacipő, rám néz és igy szól: Éhes vagyok!- Nézem ezt a gyermeket, és nem igazán tudom, hogy most mit tegyek. Gondolkodom, adjak enni neki, lehet, hogy nem is igazán enni szeretne, lehet, hogy más kell neki. S ahogy tétovázok, egy hang szól hozám, amid van az mind Isten adománya! Örülj, hogy neked van miből adni! Erre ébredek, különös érzésem van, és szégyelem magam, mintha valóság lett volna, és nem álom amit átéltem. Másnap reggel tettem a dolgom, és már nem is gondoltam az éjszakai álmomra. Szépen telt idáig az ünnep, legalábbis semmi baj nem történt. Ebéd után különös módon le kellett feküdnöm annyira fáradt lettem. Egy pillanat alatt elaludtam, és arra riadtam, hogy csöngetnek. Rohantam a bejárathoz, lehet, hogy anyáék érkeztek meg! Kinyítom az ajtót, és az álmomban látott kisfiú állt előttem. Éhes vagyok! mondta . Nem gondoltam én már semmire, gyere adok neked enni. Szeretném ha becsomagolnád! Jó, rendben. Pakolgatok, s akkor a komódon meglátja a narancsot. Az micsoda?- Narancs.-felelem, nem ettél még?- Nem. Akkor adok abból is, megfelezem veled, nekem úgy sem kell ennyi. Figyelj, kicsoda Ő neked? A fiad? Az egyetlen gyermekem aki napok óta fel sem kelt, most ott áll a szobaajtóban, és a vendégünket méricskéli hatalmas kék szemeivel. Számat tátva nézem őket, mindkettő egymást bámulja, velem már nem is törődnek. A vendég töri meg a csendet, hozzám beszél ujra. Beteg? – Igen- felelem. Nagyon beteg! Meg fog gyógyulni! Hidd el! – látva kétkedő tekintetemet, majd megfordul és elindul a kijárathoz. Ne felejsd el amit mondtam!-és arca csupa ragyogás. Pici lábacskáival elindult lefelé a lépcsőn, szomorúan és sajnálkozva nézek utánna. Szegényke, biztosan fázik is, adhattam volna meleg ruhát is rá. Mérges vagyok, hogy ez csak most jutott eszembe. A gyermek eltünt a lépcsőfordulóban, ugyanakkor az egyik szomszéd testvérpárnak a hangját hallom a földszinten, most jöttek haza. Hamar felérnek az első emeletre, boldog karácsonyt kivánok nekik. Aztán mégis csak megemlítem, hogy az a kisfiú aki most ment ki a lépcsőházból, amikor ők megjöttek ennivalót kért tőlem. Nem ment ki senki amikor mi jöttünk, és nincs is senki a bejáratnál.- mondják a lányok. Az nem létezik, hisz láttam amikor ment le a lépcsőn, a fordulóig figyeltem, aztán ti is megjötettek. Találkoztatok vele!- Nem találkoztunk senkivel! Érdekes. válaszolom. Akkor sziasztok, és már megyek be, a fiam még mindig a szoba ajtóban áll. Gyere drágám feküdj le, még megfázol. Jó anyuka, figyelj csak! A kisfiú éhes volt?.Láttam adtál neki enni. Jó tetted, nekünk úgy sem kell ez sok minden amit elkészítettél.
A karácsony nagyon hamar eltelt, a kisfiú aki akkor nálunk járt, nem látta Őt senki, csak mi. Azóta eltelt sok-sok év, én minden évben visszavárom, de nem jön. A fiam a következő két hónapban meggyógyult, egy olyan betegségből, amire még ma sincs hatékony gyógyszer.
90 napos fugyókurás élmények
2009 február 27. | Szerző: kpf
Egész éjjel dolgoztunk, rengeteg beteg volt az SBO-on, elfeledkeztem mindenről, még éhes sem voltam. Hajnali félöt a reggeli korán kelők most ébredeznek, én még egy szemet sem aludtam. Van egy kis pihenő, addig mig nem jön beteg, úgy döntöttem irogatok. Be kell vallanom a nagy keményítős napomon bünöztem, egyszerüen, mint akinek az összes esze elment, semmivel nem törődve olyat ettem, amit ezen a napon állítólag nem szabad. Egy kicsi lelkiismertfurdalásom volt , de egyszerüen nem birtam tovább. Ez van, nem tudom még mi lesz később, de ami az elején könnyűnek látszott, most már nem is olyan könnyű. Szóval kell ide akarat erő is!!!
90 napos fogyókurás élmények
2009 február 24. | Szerző: kpf
Ma már 9 napja tartom ezt a csoda díétát, van is eredménye, 2 kg-mal mutat kevesebbet a mérleg. Nem sok , de ez is valami. Megfigyeltem, hogy amikor diétázom, az agyam csak azzal van elfoglalva, mit fogok legközelebb megenni, máskor meg eszemben sincs ilyen dolgokkal strapálni magam. Remélem eljön az az idő amikor már nem jár az eszem a folytonos evésen, mert itt van a baj, ezért lettek ezek a plusz kilók, ja és a mozgás szegény életmódom miatt. Ebben a diétában nincs semmi amit nem lehet betartani, de a gyümölcsnapok elég keservesek. Meg kell jegyeznem, nem vagyok elájulva a gyümölcsökért, de a zöldségeket imádom. Jelenleg ott tartok, hogy próbálom magam rászoktatni a rendszeres sportolásra. Tornázgatok, de sok időmet elvesz az, hogy próbálom magam rábeszélni. Értem ezt arra, hogy majd egy félóra múlva nekifogok, most más dolgom van kifogásokra, és ezzel megy el a félnapom. Amikor végre elkezdem, úgy 10 perc elteltével nincs is baj, akkor már élvezem egyenesen a mozgást. Be kell látnom rá kell a fogyókurára is hangolódni, át kell formálni az étrendet, a gondolkodást, a mozgásról sem szabad elfeletkezni. Egyszerünek látszik minden, szét választom az élelmiszereket, és kész, csak hogy ezzel a módszerrel az anyagcsere felgyorsul, és jelentkezik az állandó éhség érzett. Ezt kell legyőzni, és ehez nagy önkontrollra van szükség, tegnap már majdnem ott tartottam, hogy kifosztom a hütőt. Végül is megálltam csak az engedélyezett gyümölcseimet faltam keservesen. Meg is látszott a hangulatomon, ma már túl vagyok ezen, ma valahogy könnyebb, bár még az este messze van. Abban az időszakban ugyanis nem tudok mit kezdeni magammal.
Karácsonyi csoda
2009 február 19. | Szerző: kpf
A mentő az esti órákban ért haza velünk, holnap szenteste,…Istenem milyen ünnepünk lesz? Karácsonyfánk sincs, bár azt még holnap vehetek a piacon, ez a legkevesebb, de miből? Pénzünk már alig van, és itt az ünnep… minden fillér számít most. Ennivaló az van, anyáék küdtek húst, zöldséget, és gyümölcsöt bőven az ünnepre… Ezzel a gondolattal aludtam el. Az éjszaka nyugodtan telt, a fiam aludt, nem volt fent egyszer sem. Ő már aludt, éjjel-nappal, az orvos azt mondta szomnolens állapotban van, de számítsak rá ez átmegy majd kómába, nem fogom tudni felébreszteni. Szépen elfog majd aludni…Végre megvirradt, zuhanyzás, öltözés, és irány a piac. Sietnem kell, mert nem hagyhatom sokáig magára szegénykémet. Öt perc alatt odaérek, sétálva sem sokkal hosszabb az út. Alig volt vásárló, már mindenki bevásárolt, két helyen árultak csak fenyőfát, csunyácska fákat, ez van, ez maradt. Próbálok válogatni, melyiket vegyem, ez nem jó, ez sem…aztán olyan érzésem lett ,mintha valaki nézne. Egy férfi állt messze tőlem, egy kis formás ezüst fenyőt tartott a kezében, és engem bámult. Nem törődök vele, válogatok tovább, de tovább érzem tekintetét a hátamban. Mit néz, mit akar ? Abba hagytam a fenyő válogatást, egyik sem jó… Az a kis ezüst viszont tökéletes, elindultam a férfi felé. Eladó a fenyőfa?- Igen, válaszolta. Ezer forint, kéri ? Igen. Ötezresem van, tud visszaadni?- Nem tudok. Jó akkor felváltom a sütödében. Már mennék de akkor, egy férfi is érdeklődik a fenyőfáról. Nem eladó, mondja az én emberem. A hölgy már megvette ezer forintért. Én kettőt adok érte, igy a másik. Akkor sem adom, feleli emez, már megegyeztünk. Én csak állok földbe gyökerezve, jaj csak el ne adja!!! Kétezer forint az nekem sok, mit tegyek… azok ott olcsóbbak, de nem jók. Megyek felváltom a pénzt, mondom a férfinek. Jó, de akkor ezt vigye magával, és a kezembe nyomja a fenyőfát. De még nem fizettem ki… és az előbb azt mondta, nem tud visszaadni. Nem kell a pénze jó asszony, vigye… ingyen a magáé.!- mondja mogorva hangon, de az arca csupa mosoly volt. A szemeivel pedig úgy néz mintha a szivemig látna. Köszönöm,- mondtam annyira hallkan, hogy magam is meglepődtem. A torkomban a gombóc ujra megjelent, mint az utóbbi pár hónapban szinte mindennap. Elfordultam, hogy ne lássa azt a hatalmas könnycseppet, ami készült elhagyni a szemem. Elindultam haza, aztán mégis csak hátra néztem, hogy boldog ünnepet kivánjak ennek a jó embernek, de ő már nem volt sehol….
90 napos fogyókurás élmények
2009 február 18. | Szerző: kpf
Ma ráálltam a mérlegre, végre megindult a fogyásom.Tudom én nem kell előre örülni, de ez a 1,5 kg ami lejött azért én nagyon boldog vagyok. Egy halványka remény, és most még elszántabb vagyok, mint két héttel ezelőtt. Ma szénhidrátos napon van, és ma éjszaka dolgozom. Reggel 6-kor végzek, ez egy kicsit hosszú lesz. Délután megpróbálok aludni egy kicsit, így rövidítek a nappalon. Délben durum tésztát főztem és paradicsomos öntetet tettem rá. Egész jó volt, most lesz kész a Focaccia kenyerem a kenyérsütőben készítettem el. A neten találtam rá a receptre, csak egy kicsit tovább fejlesztettem. 1 ek. oliva olaj, 190 ml viz, só, mérőkanál cukor, 1 ek buzakorpa, 1 ek. zabpehely, 18 dkg BL-80 liszt, 3 ek finom liszt, 2 ek graham liszt, 1 dkg. élesztő, füszerek/ rozmaring, kakukkfü, bazsalikom/ Nagyon várom milyen lesz, mert ilyet még sosem csináltam. Ebből egy félkilós kenyér lesz, na nem akarom mindet megenni a mai nap, csak a sütőbe ennyit tehetek. Legközelebb, tepsüben fogom elkészíteni, lángos alakura kinyujtani, és teetejét egy kis olivával megkenni. Akkor az alapanyagnak a felét használom, de most ilyesmire nincs időm, így kihasználom a technikát. Na most megyek kiveszem a kenyeret, és megpróbálok aludni.
90 napos fogyókurás élmények
2009 február 17. | Szerző: kpf
Második nap vége, hajnali 4.kor keltem, így hosszú volt a délelőttöm, egy almán és egy savanyú mandarinon kívül semmit nem ettem. Nem is volt időm, a mentők hármasával jöttek, volt munkám bőven. Déltől már minden simábban ment, végre falhattam a tegnap elkészített kajámat. Nagyon finom volt, az egyik kolléganőm majdnem elcsórta, ill. felajánlotta az övét cserébe. Húsos kaja volt, így késett egy napot a cserével, maradtam a zöldséges rizs mellett. Még nem mértem meg magam, majd holnap reggel.Köszi a hozzászólásokat, és a biztatást, szóval mindent köszönök. Én ebben a blog írásban új vagyok, és nem is gondoltam volna, hogy lesz aki biztat, vagy esetleg elolvassa az én kis irka-firkáimat.
Most már az sem lényeges, hogy nagyon éhes vagyok, kibirom!!
90 napos fogyókurás élmények
2009 február 16. | Szerző: kpf
Élmény, na ez persze túlzás, de valahogy biztatni kell magam. Ez már szörnyű, rengeteget híztam az utóbbi időben. Büszke voltam arra, hogy egy évig nem ettem édességet, nem ittam kólát, és így fogytam 12 kg. S most valami történt, csak úgy elkezdtem hízni, eddig sem voltam nádszál karcsú, de ez a 4 kg hízás azért kétségbe ejtett. Szóval 88 kg vagyok most, már két hete tornázok, vigyázok mit eszek iszok és nem történt semmi, egy deka sem jött le. Ma reggel amikor felébredtem elhatároztam, megpróbálom másként az egészet! Mit veszítek? Semmit! Na azért remélem pár kilót, ja és blogot írok. Szóval ma van a nagy nap! 90 napos diétának nevezik amibe én is belekezdtem. Még eddig sosem próbáltam ezt a fajta diétát. Azért egy próbát meg ér. Fehérje nappal kezdtem, ebédre rántott hús volt vöröskáposzta salátával, este ugyanaz lesz a menü. Már holnapra is elkészítettem a kajámat. Zöldségeket /borsó, kukorica, zöldbab, káposzta, hagyma/ és rízst főztem, kénytelen voltam előre főzni, mert holnap dolgozom. A Sürgősségi Osztály nem arról híres, hogy eltudok menni az ebédlőbe, mindig csak bekapok valamit, már amikor időm van. Ezen is változtatni fogok, én is nyugodtan fogok ebédelni, mint más ember. Remélem igy este nem leszek farkas éhes. Tornázni is kellen, de a mai napon beiktatok valamit. Callanetic lenne jó, az egy kis finom torna, most a cardio edzéshez nincs kedvem. Hajrá megyek is tornázni, mert tellik az idő.
Cigizni ciki!!!!
2013 február 16. | Szerző: kpf
Éjjel van és fent kell, hogy legyek, mert ügyelek. Nem épen klassz dolog, de ez van, és ez is a munkámhoz tartozik.
A cigaretta, igen most erről kell, hogy elmélkedjek, hogy mit is jelent nekem? Igen ezt kellene valahogy megfogalmazni. Azt, hogy mit jelentett régen már írtam erről, azt hittem, hogy ettől válok felnőtté, mert nagyon az akartam lenni idejekorán. Ma amikor egy-egy iskola mellett elmegyek szánakozva nézem azokat a fiatalokat akik elbújva cigarettáznak. Ők is olyan felnőttek akarnak lenni, mint én egykoron. Szegények, ha tudnák, hogy mennyire szánalmasak, mind eldobnák végleg a csikket. Ráadásul, ha tudnák azt amit én már sajnos több éve tudok, sohasem próbálkoznának ilyesmivel. Nem ettől lettem felnőtt!!! Talán az akkori kislány még csak most nőtt fel igazán!!! Akkor kezdtem felnőttesen gondolkodni, amikor már a felnőttséghez szükséges cigiről próbálkoztam leszokni. Sokat beszélgettem olyanokkal akik hasonló cipőben járnak. Nem tudok lemondani mondta az egyik kolléganőm, nekem nincs akaraterőm, mert ehhez nagy akaraterőre van szükség és ez én belőlem hiányzik. Megkérdeztem, reggel amikor felkelsz, felöltözöl készülsz dolgozni, ehhez mindig van kedved? Á dehogy, néha utálok bejönni, de muszáj… Miért muszáj?!- Semmit nem muszáj! Azt nem lehet, mert akkor nem lenne fizetésem. Aha!- Bejössz dolgozni akkor is amikor nincs kedved, vagy utálsz.-Tudod mi kell ehhez?- Megmondom, akaraterő!!!!! Sok-sok akarat, az kell az ilyesmihez. A cigaretta lepakolásához pedig elhatározás, és a kettő nem ugyanaz!
Mostanában nagy divat, a cigarettás dobozon mindenféle rémképek jelennek meg. Hát én ettől nem vágtam hátast! Jaj Istenkém, én is ilyen beteg leszek, ha ezt a büdös bagót szívom! Nagyon őszinte akarok lenni, szerintem másokat sem nagyon hatja meg a dolog. A rutinos bagósok rá sem néznek, kit érdekel, csak hasson!!! Mármint kapjam meg a nikotin adagomat, s aztán egy óráig nyugton vagyok. Igen csak egy óráig, mert egy elszívott szál cigaretta kábé egy óráig tart szinten. Egy óra után alacsony lesz a nikotin a szervezetben, ami arra sarkal, hogy még egy szálat. Minél nagyobb dohányos valaki, annál többször gyújt rá és annál nagyobb dózisú cigarettát vásárol. A gyártók gondolnak erre, és a könnyebb tájékozódás kedvéért színekkel is megkülönböztetik a cigaretták nikotin tartalmát, nem csak ráírják. A boltban nagyon egyszerű a dolgod, kérek egy kék hosszú szálú cigarettát. Igen kérem, segítsük a vásárlót!!! Nagy biznisz van ebben, hisz hatalmas adót fizetünk minden egyes megvásárolt bagóért. Ez még nem lenne akkora nagy baj, ha tudnánk mértéket tartani. Csak akkor cigizne valaki amikor társaságban van, egy ital mellé elpöfékelni egy szálat. Mi dohányzó emberek nem tudunk mértéket tartani, mint az alkoholista sem tud mértéket tartani a ivásban. Az alkoholistának is kell a napi adag, csak őket a társadalom jobban elítéli, mint a dohányosokat. Láttam olyan cigit is aminek a füstszűrős végén van egy picike minta, amit meg lehet nyomni, és kit-kat, láss csodát, vagy szívj csodát, a büdös bagó mentolossá változik. Na erre varrjak gombot, hát kérem, ez már valami!! Mondom én segítsünk a vásárlót, sőt egy kicsikét kényeztessük is, mint az egyik üzletláncnál. Egyet fizet és két fajtát kap, egy sima cigaretta, ami ha kell akkor mentolízűre változik! Vannak még biztosan új dolgok, csak én nem vagyok annyira szemfüles, hogy észre vegyem. Mert én kérem csak azzal foglalkozom, hogy megvegyem és gyorsan elszívjam a napi egy doboznyi adagomat. Napi egy doboz, tehát 19 szál koporsószeg. A nap 24 órából áll, ebből 6-8 órát alszom a többi a dohánynak a rabja. Ez, az életem!!! Minden órában egy szál cigaretta!!! Igen mondhatnám, hogy megnyugtat, de akkor beismerném, hogy ennyi az örömöm is. Ennyi öröm, vagy csak ennyi boldogság minden órában elszívni egy szál cigarettát. Szánalmas vagyok!!! A valamikori kicsi lány aki osztály eminens volt, sportolt, majd diplomázott, még karriert is csinált. Felnevelt egy remek fiút, és mára csak annyi boldogsága van, hogy kimegy az erkélyre és rápipál, mint egy vén ember. Igen szánalmas!! Mert hiába értem el dolgokat, semmi sem tud annyira boldoggá tenni, mint az-az egy szál cigi, amit minden órában elpöfékelek. A kisördög is megszólal bennem, már vártam mikor húz ki a csávából, mert mindig súg nekem valamit. Ne foglakoz most ezzel, csak azzal törődj, hogy el ne fogyjon a cigarettád, majd lepakolod a jövő héten… most nem időszerű! Ha a kisördögre hallgatok akkor sohasem lesz időszerű, indok mindig lesz, stressz mindig lesz. Az alkoholista is talál mentséget az ivásra, megcsalt az asszony, munkanélküli lettem stb. Nálam a sok munka, a főnök, a család, a pénz…indok az van bőven. Minden egyes elszívott bagó után újabban megkérdezem magamtól, hogy ezzel most mit oldottam meg? A válaszom, sajnos az, hogy semmit, a probléma továbbra is probléma maradt. Tetézve a bajt, hogy még mindig dohányzom.
Jövök és mesélek holnap is, ha kíváncsi vagy gyere és olvas!
Oldal ajánlása emailben
X